Nem szoktam igehirdetéseken jegyzetelni. Általában mire rájövök, hogy ez annyira jó, hogy szeretném megörökíteni, addigra már úgyis mindegy, mert már lement a fele. Így csak morzsákat tudok összeszedni a szombat esti előadásból - na meg persze a gondolatokból, amelyek közben megrohantak.
" De a gyülevész nép, a mely köztök vala, kívánságba esék, és Izráel fiai is újra síránkozni kezdének, és mondának: Kicsoda ád nékünk húst ennünk? Visszaemlékezünk a halakra, a melyeket ettünk Égyiptomban ingyen, az ugorkákra és dinnyékre, a párhagymákra, vereshagymákra és a foghagymákra. Most pedig a mi lelkünk eleped, mindennek híjával lévén; szemünk előtt nincs egyéb mint manna. (A manna pedig olyan vala mint a kóriándrum magva, a színe pedig mint a bdelliomnak színe. Kiomol vala pedig a nép, és szedik vala a mannát, és őrlik vala kézimalmokban, vagy megtörik vala mozsárban, és megfőzik vala fazékban, és csinálnak vala abból pogácsákat: az íze pedig olyan vala, mint az olajos kalácsé. Mikor pedig a harmat leszáll vala a táborra éjjel, a manna is mindjárt leszáll vala arra.)
És meghallá Mózes, hogy sír a nép, az ő nemzetsége szerint, kiki az ő sátorának nyílása előtt; és igen felgerjede az Úr haragja, és nem tetszék az Mózesnek. És monda Mózes az Úrnak: Miért nyomorítád meg a te szolgádat? és miért nem találék kegyelmet a te szemeid előtt, hogy ez egész népnek terhét én reám vetéd? Avagy tőlem fogantatott-e mind ez egész nép? avagy én szűltem-e őt, hogy azt mondod nékem: Hordozd őt a te kebleden, a miképen hordozza a dajka a csecsemőt, arra a földre, a mely felől megesküdtél az ő atyáinak? Hol vegyek én húst, hogy adjam azt mind ez egész népnek? mert reám sírnak, mondván: Adj nékünk húst, hadd együnk! Nem viselhetem én magam mind ez egész népet; mert erőm felett van. Ha így cselekszel velem, kérlek ölj meg engemet, ölj meg ha kedves vagyok előtted, hogy ne lássam az én nyomorúságomat." (4Móz11, 4-15)
Igazából nem nagyon értem, hogy miért vagyunk mi az önsajnálattal régi, meghitt barátok.
Fiatal vagyok.
Egészséges vagyok.
Mindenem megvan, amire szükségem van az élethez.
Szenvedélyesen szeretem a szakmámat.
Sok mindenhez kaptam tehetséget.
Csodás családom van.
Remek barátaim vannak.
Emlékszem, egyszer ifjúsági órán járt nálunk egy vendég, aki afrikai gyerekekről mutogatott képeket. Kért minket, hogy imádkozzunk értük: sokan AIDS-esek, nincs ennivalójuk, nincs ruhájuk, nem tanulhatnak, nincs semmijük, csak az örömük Krisztusban. Csontváz, pókhasú kisgyerekek voltak, de csillogó szeműek, boldog mosolyúak. Arra gondoltam, nekik kellene imádkozniuk értem. Nekik nincs semmijük, nekem mindenem megvan, csak örülni nem tudok.
Az önsajnálat arra késztet, hogy teljesen magad köré csavarodj. Nem tudsz semmire gondolni, csak arra, ami nincs. A póréhagymára. Igaz, Isten kiszabadított, nem vernek félholtra nap mint nap. Igaz, kettéválasztotta a Vörös-tengert. Adott enni, adott inni, ment előtted felhőben és tűzoszlopban, de ugyan kit érdekelnek ilyen apróságok, ha egyszer hiányt szenvedsz valamiben?
Vágyakozol, és közben egyre szerencsétlenebbnek érzed magad, már nincs örömöd semmiben, mert nem kaphatod meg az "igazi" örömöt, amire vágysz. És a végén azt mondod: Istenem, ölj meg inkább, ha ilyen kegyetlen vagy hozzám!
A furcsa az, hogy ha megkapod, amire vágysz, akkor sem változol meg. Valami más jön, ami miatt elégedetlen, szerencsétlen, nyomorult lehetsz.
Az önsajnálat nem függ életkortól, nemtől, körülményektől. Egy hajlamosító tényezője van: hogy megszülettél.
Ha úgy érzed, hatalmába kerít az önsajnálat, állj fel, és menj, segíts valakin, aki nálad szerencsétlenebb!
Engem megragadott a történet folytatása is, ahogy Isten fürjeket küld. Nem értem, miért nem jutott senkinek eszébe, hogy Istentől kérjen húst, hagymát, segítséget a nép vezetésében, vagy bármit, amire szükségük volt. Miért nem jut eszünkbe fürjekért imádkozni? Tapasztalatom, hogy nem jut eszembe. Iszonyú rossz nekem, folyton ezen elmélkedem, de meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg Istentől kérjem a szükségleteim kielégítését.
Furcsa.
Az önsajnálat szemtelenné tesz.
"És monda Mózes: Hatszáz ezer gyalogos e nép, a mely között én vagyok, és te azt mondod: Húst adok nékik, és esznek egy egész hónapig?! Nemde juhok és ökrök vágattatnak-é nékik, hogy elég legyen nékik? vagy a tengernek minden hala összegyűjtetik-é nékik, hogy elég legyen nékik?Akkor monda az Úr Mózesnek: Avagy megrövidült-é az Úrnak keze?" (4 Móz11, 21-23)
Zseniális történet, és remélem, megtanultam belőle a leckét.
(Mellesleg: nagyon szeretem Károlit. "Párhagyma" - hát nem csodálatos szó? :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése