2012. október 26., péntek

Ügyelet után

Megkérdezik, milyen a kismama vércsoportja, azt mondom : ó pozitív. (Merthogy a nulla, az úgy néz ki, mint egy nagy O betű).

A húgomnak rövidebb lett a haja, megkérdezem tőle: vágtak egy kicsit a lábadból?

Bemegyek egy boltba, megragadom a műanyag kukát, aztán rájövök, hogy az nem a bevásárlókosár. Aztán felveszem a bevásárlókosarat, és annyira megörülök neki, hogy magammal is viszem az utcára.

Aludnom kell.

2012. október 22., hétfő

Varróanyagok

Kaptam egy doboz varróanyagot. Az egyik műtősnő nyomta a kezembe az egyik műtét után: "Már ne is haragudj meg, de szerintem még van mit gyakorolnod a  csomózáson." Az ajtóból még visszaszólt: "Osszátok el!"

A szobába érve megszámoltam a csomagokat: tíz volt a dobozban. Hogy is osszam el ezt négyfelé? Három az enyém, három a velem együtt kezdett bajtársé, kettőt-kettőt kapnak az egy hónappal korábban kezdett lányok. Így jó lesz.

Az első három csomagot gyorsan odanyomtam a kolléga kezébe, a másiktól is megkérdeztem: kérsz varróanyagot? Naná! Tétovázott egy kicsit a kezem a doboz felett, aztán az odaszánt kettő helyett neki is hármat adtam. Szeretem ezt a lányt. Így aztán ott maradtam mindössze négy csomaggal. Hát akkor hogy is legyen ez? Én kevesebbet kapjak, mint a többiek? Nem. A negyedik nem kap. Úgysem tud róla, nem is szeretjük, és egyébként is állandóan arról beszél, hogy ő mindent milyen ügyesen csinál. Arról is meg van győződve, hogy fantasztikusan varr és csomóz. Nem is kell neki varróanyag.

Aznap ügyeletes voltam. Másnap reggel, mikor felébredtem, eszembe jutott ez az elosztósdi, és hogy vajon jól döntöttem-e. Hirtelen beúszott az emlékezetembe egy igefoszlány "Isten nem személyválogató". Gondolom, ezek szerint nekem sem kellene annak lennem. Dühösen löktem le magamról a takarót. Hiszen ez csak egy csomag varróanyag! Minek szól bele Isten mindenbe? Kit érdekelnek ilyen apróságok? De akkor már tudtam, hogy adni fogok belőle. Kettő marad nekem, kettő lesz az övé. És ahogy ezt eldöntöttem, hirtelen elöntött a megkönnyebbülés.

És eszembe jutott egy csomó minden. Ugyan, minek is akarnék magamnak megtartani négyet? Mintha arról lennék híres, hogy annyit gyakorlok! És ha véletlenül rám jönne, hogy mindenáron gyakorolni akarok, és elfogyna, ami az enyém, nem adnak nekünk az osztályon első kérésre varróanyagot? És már nem is értettem, hogy lehettem ilyen kicsinyes és zsugori. Könnyű szívvel nyúltam be a dobozba, és kikészítettem, ami az övé.

Aztán felmentem a szülőszobára, hogy szétnézzek kicsit. Az egyik szülésznő épp egy nagy halom varróanyagot szabdalt. "Nézd csak, ezek már lejártak. Jó lesz neked gyakorolni." És a kezembe nyomta az egész kupacot.