Az évfolyamunk kész tébolyda így végzés előtt alig több, mint két hónappal.
Fő problémák:
- hogy fogok leállamvizsgázni?
- mi is akarok lenni tulajdonképpen?
- biztos, hogy orvos akarok lenni?
- hol fogok dolgozni?
- hol fogok lakni?
- kivel fogok lakni?
- nincs senkim!
- nem kapunk egy városban helyet a párommal!
Azt hiszem, ha gondolkoznék még egy percig, eszembe jutna egy újabb adag panasz. Senkinek sincsenek még teljesen egyenesben a dolgai, ki az állásában biztos, ki a lakásában, ki a párkapcsolatában, de mindenkinek van panaszkodnivalója, izgulnivalója.
Olyan kis hülyék vagyunk mi, emberek. Azt hisszük egy csomó mindenre, hogy biztos, pedig hát mi biztos? Az emberek meghalhatnak, becsaphatnak, hűtlenekké válhatnak, összedőlhet a ház, ellopják a pénzt, súlyosan megbetegedhetek.
Ami most van, ugyanúgy nem biztos, mint ami még nincs, hiába szorongatjuk a markunkban.
Annyira hajlamos vagyok én is elsüllyedni a mocsárban, mintha nem láttam volna eddig számtalan teljesen nyilvánvaló csodát a vizsgáimon vagy akár az állásra jelentkezésemkor.
Pedig hát nem hallottátok még, hogy "kérjetek, és havazik?" :)
(Nyugi, én is máshogy ismertem ezt az igét eredetileg...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése