2012. május 29., kedd

... a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség

Szeretnék olyan lenni, mint...

József
Ábrahám
Dávid
Anna (az angol Hannah név még jobban tetszik)
Anne Shirley
William Dobbin
Sarah Crewe

Néha úgy tűnik, vannak emberek, akik egyszerűen tudják, mi a helyes, és ezt teszik. Aztán vannak olyanok, akik nem tudják, és nem is érdekli őket különösebben. Meg vagyunk egy csomóan a köztes kategóriában, akik tudjuk, hogy mit kellene csinálni, de mégsem azt csináljuk. Saját állítása szerint Pál apostol is ebbe a kategóriába tartozott, ugyanis így írt:   

"Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok." (Róma 7, 18-19)

Természetesen elhiszem, hogy Pál igazat írt, de arról is meg vagyok győződve, hogy neki azért mégis csak jobban mentek a dolgok, mint nekem. Ma reggel, mikor felébredtem, a plafont bámulva azon gondolkoztam, hogy mennyi lehetőség lenne az életemben, ha végre azt tudnám cselekedni, amit Isten kér tőlem, és amit igazából én is szeretnék. Mennyivel kedvesebb, életvidámabb, erősebb, hűségesebb, kitartóbb valaki lehetnék!

Eléggé lenyom annak a súlya, hogy pár hónapon belül munkába állok, és ott a munkatársak és a betegek is az én viselkedésem alapján fognak képet alkotni a keresztyénekről - és Istenről. Nincs szándékomban titkolni a keresztyénségemet, és nem is lesz erre lehetőségem, még ha akarnám sem, mert úgy jelentkeztem az állásra, hogy jeleztem az osztályvezető főorvosnak: hitbeli meggyőződésem alapján nem végezhetek abortuszt, és ezt az önéletrajzomba is beleírtam. Namármost, ez nem olyasvalami, amit el lehetne titkolni bárki elől, szerény becsléseim alapján még az első héten, de az első hónapban mindenképpen nyilvánvaló lesz mindenki számára.

Régebben olvastam egy értekezést az ösztönről, a tudatalattiról és a tudatos énről. Valami olyasmiről volt szó benne, hogy az ember igazából a tudatalattijának megfelelően cselekszik. Az ösztönöket ismerjük, a tudat meg az a csomó minden, amit megtanultál: erkölcsi szabályok, a hited; amit szeretnél tenni, és amiről azt hiszed, hogy e szerint élsz. De valójában a tudatalattid cselekszik, ami próbálja ezt a kettőt összehozni úgy, hogy igyekszik kielégíteni az ösztönöket, a tudatnak meg igyekszik megmagyarázni, hogy ez tulajdonképpen még elfogadható így. Egy csomó minden pedig el se jut a tudatig, csak csinálod, mert ez jön belőled.

Csak akkor fogod tudni azt tenni, amit igazán szeretnél, ha tudatosan gyakorolod, gyakorolod, gyakorolod , és ez egy idő után átmegy a tudatalattidba. Vagyis már nemcsak az eszed, de az akaratod is ezt fogja diktálni. A lényed, a szíved.

Én sokszor úgy megspórolnám ezt a gyakorlás-részt! Azzal a felkiáltással, hogy ez nekem úgysem megy, én amúgy is selejt vagyok, inkább hagyom az egészet a csudába. Ez sokkal egyszerűbb, mint gyakorolni, míg valóban akaratommá válik a helyes döntés.

Pedig nem léteznek olyan emberek, akik természettől fogva jók, a Biblia szerint legalábbis nem. Egyszerűen vannak olyanok, akik felveszik a kesztyűt, és vannak olyanok, akik elhevernek az ágyon. Te melyik kategória vagy?

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése