2012. június 26., kedd

Tripla H

A szerelem nehéz ügy. Persze, vannak még más nehéz ügyek az életben: a gyereknevelés, a családfenntartás, a vállalkozás, a gazdasági világválság, a politika... csakhogy ezekről nem sokat tudok. Arról viszont igen, hogy ez a szerelemdolog eléggé megszenveszti a körülöttem élők nagy hányadát.

Mindig irigyeltem azokat, akik értelmesen tudják kezelni az ilyen típusú ügyeiket is. Mint például Joshua Harris. Tizenévesen teljesen kivoltam Joshua Harristól, és totál elmebetegnek tartottam, de ma már nem. Ő úgy gondolja, hogy ha valaki felkelti az ember figyelmét, a következőket kell tenni: 1. végiggondolni, lehet-e ez Isten terve? (pl. hívő-e az illető) 2. imádkozni az egészért 3. kezdeményezni, ha az ember fiú/ várni, hogy a fiú kezdeményezzen, ha az ember lány (brrr) 4. ismerkedni, úgy, hogy nem veszted el a fejed, és közben ezer oldalról megfigyelni a másikat, meg hogy hogyan alakul a kapcsolatotok (erről a részről nagyon sokat ír) 5. ha minden stimmel, megkérni a kezét, ha az ember fiú/igent mondani, ha az ember lány 6. összeházasodni 7. boldogan, amíg meg nem. A szerelem kb. az ötödik-hatodik pont táján kerülhet a képbe.

Huszonévesen újraolvastam Joshua Harrist, és majdnem az egész könyvet végigbőgtem, mert rájöttem, hogy sajnos nem ő az agybeteg, hanem én. Nekem ez az egész egyszerűen nem megy. Próbáltam, becsszó. De nem megy. Nálam az úgy van, hogy a szerelem sötét verem, és én belezuhanok. És általában akkor veszem észre a dolgot, mikor már benne vagyok, úgyhogy esélyem sincs ellene védekezni. Az esetek 98%-ában már az észlelés pillanatában tudom, hogy ez az egész tiszta hülyeség, amit nemhogy Isten, de én sem akarok, de attól még egyáltalán nem könnyű kimásznom belőle.

De van, akinek meg azért nem megy a Joshua Harris-módszer, mert nem tud szerelmes lenni senkibe. (Ezt én persze fel nem foghatom, de van ilyen). 

Nem tudom, miért van ez, hibáztathatjuk a genetikát, a családi örökséget, vagy a médiát, én egyiket sem teszem. Hanem megsúgom: én azt tapasztaltam, hogy a Tripla H-nak (Halmozottan Hátrányos Helyzetűek) vannak az isteni kincstárban bizonyos segélyek elkülönítve. Használjátok! Csak annyit kell mondani: Istenem, én aztán tényleg Halmozottan Hátrányos Helyzetű vagyok ebben a témában. Másoknak megy, de nekem nem. És azt sem tudom, mit csinálok rosszul, vagy mit kellene másképp csinálni, azt meg végképp nem tudom, hogy így hogy fogom megtalálni a páromat, de KÉRLEK, SEGÍTS!

Az a tapasztalat, hogy ha ezt elmondod, a segélyt folyósítják. Az egyetlen kulcs az őszinteség. És hogy ne akard megszabni Istennek, hogyan segítsen. Ha az ilyen korlátoltakhoz is nyilvánvalóan tud szólni, mint amilyen én vagyok, akkor mindenki máshoz is.

Ja, és ne szégyelljetek ehhez a típusú segélyhez folyamodni, mondván, milyen ciki Tripla H-nak lenni. Mindenki az, csak ki ebben, ki abban.

Természetesen majd a Csipkerózsika- sztorit is leírom a maga idejében, de egyelőre csak annyit mondhatok: Isten megfogta a kezem, és megyünk lépésről-lépésre, időnként nagyokat esve, de érzem, hogy erősen fogják a kezem, és tudom, hogy célba érünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése