Sosem voltam spórolós, mert gúzsba kötöttnek érzem magam, ha nem vehetek meg semmit, amihez épp kedvem támad, és amire pénzem is van. Ráadásul szeretem a csokit, a süteményeket, a mogyorókrémet és a főtt tésztát. Mozogni pedig utálok, mert fárasztó és unalmas.
Ezek után, ha én egyszer takarékos és egészséges életmódot folytató egyén leszek, akkor szerintem mindenkinek megvan rá az esélye. De egyelőre még nem nagyon bízom el magam, mert nem mondhatnám, hogy óriási lépésekkel haladnék előre az úton. Körülbelül két hete elkezdtem felírni minden fillért, amit elköltök, és összeállítottam egy táplálkozási szabályzatot, ami lefekteti, hogy a fentebb említett finomságokhoz havonta legfeljebb hányszor lenne illdomos hozzájutnom. Ma átnéztem mindkettőt, és kiderült az, amit már átnézés nélkül is sejtettem: katasztrófa vagyok. No, de nem baj, holnaptól újrakezdem az egészet. Egyszer majd csak belejövök, nem?
Gondolom, azt nem nagyon kell magyaráznom, miért szeretnék megtanulni takarékoskodni. Az egészséges életmódhoz azonban fűzök néhány megjegyzést. Szóval, nem a divathullámot követve tűztem ki célul, hogy igyekszem egészséges életmódot élni. Hogy őszinte legyek, a divathullámok mindig irritáltak kicsit. Egy időben olyan szobatársaim voltak, akik zabpelyhet, zsírmentes húst, natúr zöldségeket és puffasztott rizst vettek magukhoz táplálék gyanánt. El sem mondhatom, mekkora ingert éreztem arra, hogy zsírban és csokiban tocsogó kajákat egyek. Sajnos, többnyire engedtem az ingernek, és még jól is esett.
De ha az ember tesz egy kört a belgyógyászaton, megszemléli a cukorbetegségtől elfeketedett lábakat, a magas vérnyomástól és szívbetegségtől tönkretett, ágyban fekvő, fújtató öregeket, akkor elég hamar arra a következtetésre jut, hogy mégis csak van valami ebben az egészség-dologban.
Nem is beszélve arról, amiről már oly sokszor hallottunk, hogy a testünk a Szentlélek temploma, és nem csinálhatunk vele azt, amit akarunk.
Vagy arról, hogy mennyivel jobban érzi magát az olyan ember, aki normális ételeket eszik, rendesen mozog és alszik.
Vagy arról, hogy az egészségesen élő emberek általában szebbek, ettől jobban érzik magukat, kedvesebbek tudnak lenni másokhoz, és jobban be tudják tölteni azt a szerepet, amit Isten rájuk bízott. Tapasztalatból mondom, hogy elég nehéz Istennek szolgálni, miközben az ember egy rémes szörnyetegnek látja magát.
Szóval: hajrá, egészséges-életmód!
Közrebocsátom az étkezéssel kapcsolatos határvonalaimat. Mindössze annyit tettem, hogy összeírtam a kritikus ételekből a havi adagot. Lehet, hogy egyesek elszörnyednek majd, hogy micsoda édesség-hegyeket engedek meg magamnak, de az a helyzet, hogy nekem elég kínszenvedés az is, hogy csak ennyit egyek belőlük. Persze nem mindenkinek feltétlenül ezek a kritikus ételek, de én nem szoktam pl. chipset, hamburgert, szalonnát enni, úgyhogy ezeket nem vettem be a tiltólistára. Mindenkinek egyénileg kell végiggondolnia a gyenge pontjait!
Íme, a nagy mű:
Péksütemény - 2 hetente
Főtt tészta - 2 hetente 1 adag
Pizza - havonta 1/2
Olajban sült étel - 2 hetente 1 adag
Cukrozott innivaló - hetente 3dl
Sütemény - 2 hetente 1 szelet
Fagyi - havonta
Csoki - havonta
Túró rudi - hetente
Ezen kívül szereztem egy ugrókötelet, és két tollasütőt labdával. És biciklim is van, azt is használom.
A mai sportmutatványom: biciklizés a cipőorron is túlérő, alsószoknyás szoknyában, a csomagtartón tojással, a kormányon egy fuksziát egyensúlyozva. (Az úgy volt, hogy meg akartam mutatni a húgomnak, hogy milyen szép fuksziákat árulnak a piacon, aztán az egyiknek valahogy a tulajdonosa lettem. Ennyit a spórolásról.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése