2012. április 28., szombat

Mi a közös az emberekben, a sünökben és az almavirágokban?

Állítólag, ahogy öregszünk, egyre kevésbé csodálkozunk rá a minket körülvevő világra. Vannak persze örökifjak, akik tudatosan megőrzik a rácsodálkozás képességét, de az alapvető tendencia nem ez. Állítólag.

Én ezt megcáfolnám. Egyáltalán nem vagyok az az örömre törekvő típus, és elé ritkán végzek arra irányuló trenírozást, hogy fennmaradjon bennem az örömre és a csodálatra való képesség. Mégis, azt veszem észre, hogy a világ szebb, mint kiskoromban. (Bár az is igaz, hogy a múltkor, mikor a húgom meglátta, hogy a Királylányok könyvét olvasom az ágyban, kétségbe vonta a felnőttségemet.) A virágok színe, illata erősebb, intenzívebb, mint valaha. Az ég kékebb. A szél erősebb. Az eső csak úgy zuhog, és gyönyörű. Több a szivárvány. A naplemente minden este más, és olyan, mintha a kedvemért valaki egy festékesdobozt borított volna az égre (szeretem az élénk színeket!). A sárga ragyogóbb, a zöld harsogóbb, a lila lilább, a ciklámenről, a rózsaszínről vagy a tűzpirosról nem is beszélve.

Bámulatom legújabb tárgya az almavirág. Hazafelé menet, mikor kiszabadulok a városból, többnyire az ablakra tapadok, és álmélkodom. Mikor nőtt ez a fű? Jé, már hervadnak a tulipánok? De hisz csak most nyíltak ki! Honnan kerültek elő ezek az orgonák? Így vettem észre a viruló almafákat is, és legnagyobb örömömre a kertünkben is találtam egy csodás fát. Micsoda illata van a virágainak!

Ahogy a virágait simogattam, azon gondolkoztam, hogy bár én persze egyformának látom őket, mégsem egyformák. Félelmetes belegondolni, hogy Isten ennyi almavirágot kigondolt és megalkotott! Hisz ezek csak almavirágok! És ez csak az idei garnitúra. Soha nem lesz még egyszer ilyen, mint ők. Már a gondolattól is szédülni kezdek.

És hogyan lehetne kiválasztani közülük a legszebbet? Ugyan, ki lenne képes erre? Hiszen olyan egyformák, és mind szépek. És a sünökre gondoltam, a borzokra, a fűszálakra, az orgonavirágokra, a kisbárányokra. Ki mondja meg, hogy melyik szép? Nekem ez a sün tetszik, neked a másik. A sünök meg esetleg mindkettőt, amit mi szépnek neveztünk, tök rondának tartják. Nevetséges gondolat, beismerem, a sünök szépségéről elmélkedni, és nem is lehet teljesen magunkra vonatkoztatni, de azért mégis megragadt bennem ez a gondolat. Ki határoz meg engem? A többi sün? (Azaz ember.) Szerintem mondjuk az a szép egy sünben, ha hegyes az orra, de a többi sün ezt szépséghibának tartja. Na, most akkor kinek van igaza? És akkor még nem is számolunk azzal, hogy esetleg a sünök között is változik a divat.

Időnként, azaz gyakran szenvedek a divattól, vagyis attól, hogy teljesen más fajta lányok vannak most divatban, mint én, és ettől időnként, azaz gyakran lehangolt vagyok. Ha ez legközelebb előfordul, megnézem magamnak ezt az almavirágot.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése