Múlt héten önkényesen szabadságot vettünk ki, és az egész hetet otthon töltöttük. Ennek megfelelően muszáj közrebocsátanom az otthoni "gyűjtést":
Marci módosított énekszövegei (Pintér Béla nyomán):
1. "Jézus a barátom, velem van, én nem bánom. "
2. "Indulj el, vállald a kihívásokat, fogadj el mindent, de csak a könnyű dolgokat!"
3. "Góliátnak volt egy nagy sirálya"
/Eredeti verzió: 1. télen-nyáron 2. NE 3. hibája :D/
Palival veteményeztünk valamelyik nap (én húztam az árkot, ő vetette a magokat). Mikor végeztünk, letört egy nagy, elszáradt gyomnövényt, és odanyújtotta nekem huncut mosollyal: "Veszekedjünk rajta?"
Hamar rájöttem, hogy ez annyit tesz, hogy meg kell fogni a gyom másik végét és ráncigálni kell egymás kezéből. Egyszer csak kettétörik, ilyenkor jön a nagy nevetés, aztán megint megfogjuk a hosszabb darabot, és folytatjuk. Marci egy darabig figyelte, mit művelünk, aztán szánakozva rám szólt: "Eszter, közben azt kell kiabálni, hogy: az enyém, nem a tiéd!"
Sajnos, egy hónapja rajtam van valami szörnyű náthaféleség, ami néha egészen múlni látszik, de csak azért, hogy három nap múlva újult erővel támadjon. Most épp az orrmelléküregeim vannak soron. Ennek ellenére a mai nap határozottan sikeresnek mondható, mert:
1. megbeszéltem Istennel a dolgaimat (az utóbbi héten elég tűrhetetlenül viselkedtem vele szemben. Valahogy rám jött a lázadás: "Istenem, nagyon fáj ez az egész, ami történik, illetve pont, hogy nem történik, és ha te nem segítesz rajtam, mert hát láthatóan nem segítesz, akkor majd megoldom a dolgot valahogy ÉN".)
2. elkészítettem a költségvetésemet, hogy gátat szabjak pazarló hajlamaimnak, pláne most, mikor olyan sok mindenre kellene spórolni (elsősorban a lakásunk berendezésére!)
3. készítettem egy papírcsíkot, amiről mindennap le lehet vágni egy négyzetet, és így mindennap megszámolhatom, hány nap van még hátra az államvizsgáig - jelentem, már csak 142!!
4. aláírattam a belgyógyászat gyakorlatomat (brrr), és átnéztem a tételsort, beosztva, hogy hány tételt kell egy nap átvenni a sikeres szigorlat érdekében (13-at)
5. kidolgoztam egy szisztémát, hogy hogyan szoktassam le magamat az édességről és hogyan kezdjek el egészségesen táplálkozni (az orvosok állandóan az egészséges életmóddal jönnek a betegeiknek, de igazán kíváncsi lennék rá, hogy hányan próbálták már meg kivitelezni - én már sokszor, és egyszer sem sikerült, de kitartó vagyok)
Hát nem sikeres nap ez a mai? És még hátra van a fele!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése