2014. március 8., szombat

Visszatértem, vagy mi

Gondolkoztam, mi legyen ezzel a bloggal. Lassan egy év nem írtam, mert annyi minden történik, és élni is alig van időm, nemhogy írni. Mert a történeteimet nem szabad elmesélni a fránya orvosi titoktartás miatt. Mert kaptam pár negatív kritikát: "blog? minek neked blog? de most komolyan, mi a célod vele? mindenkit óva intenék attól, hogy ilyesmiket írogasson! stb..."


Azt hiszem, belevágok megint, aztán meglátjuk, mi lesz belőle.


Ma reggel jöttem haza ügyeletből, és mivel 4 órát aludtam, így nem kellett a napot alvással töltenem. Enyém volt egy teljes, csodás, ragyogó márciusi nap! Ennek örömére le is vettem a kártyáról a fizetésemet, és elindultunk vásárolni a húgommal. A tervek a következők voltak: törülköző, ágynemű, könyvespolc vásárlása. A tények: vettünk legós kulacsot meg uzsonnásdobozt a kisöcséinknek. Igaz, nincs rá szükségük, mert hogy otthon tanulnak, és ráadásul se szülinap, se névnap, se gyereknap nincs. De szörnyen jutányos áron (féláron!!) adták őket, plusz a kisfiúk legórajongók, plusz olyan cukik, és aki ilyen cuki, az megérdemli a legós kulacsot és dobozt.


Mutatom, így néznek ki:



Vettünk még magunknak két pehelyzoknit, amire naaagy szükségünk van így márciusban (de olyan jól néz ki, lila csíkos).


Hát, azt hiszem, a takarékos háziasszony üzemmódra még gyúrni kell... ajjaj, kutyavilág lesz itt férjhezmenés után!


A nagy megjött-a-fizetés-lázban a McDonaldsban ebédeltünk. A kiszolgáló több szempontból is megnyerte a szívemet.
1. miközben rendeltem, negyvenöt fokban jobbra fordította a fejét, és a mellettem két méterre állót bámulta, egy percig sem nézett rám
2. megkérdezte, hogy "itt fogyasztod?" ja, aha, egyedül benyomok két hamburgert, két álompitét és egy sült krumplit, kösz a bizalmat!
3. az orrát piszkálta, miközben a hamburgereinket pakolta a tálcára. Tudom, be voltak csomagolva, de akkor is!!!
Asszem, nem nagyon megyünk mostanában mekibe :).


A nőnapról meg annyit, hogy az egyik kollégámtól kaptam reggel egy narancsot (igen, nőnapra!), az Aldiban pedig rózsákat osztogattak. Adtam érte egy huszonnyolcfogas mosolyt az eladófiúnak, fáradtnak tűnt szegény, és még sosem kaptam vörös rózsát nőnapra. Ja, egyáltalán nem kaptam még :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése