Tervek

Utolérhetetlen vagyok a tervezésben. Kevés dolgot élvezek jobban annál, mint mikor leülök egy darab papírral, és havi étrendtervet, évi költségvetést, vagy mondjuk tanulási tervet készítek. Sajnos, a kivitelezésben már nem vagyok ilyen jó.

Most a hónapban menedzsment kurzusra kell járnom, ez kötelezően része a rezidensképzésnek, és talán ennek is része van abban, hogy elkezdett bennem motoszkálni: talán most már tenni is kellene valamit, hogy a szép céljaim megvalósuljanak. Mert már nyolc hónapja dolgozom, és még szinte elő sem vettem a tankönyvet, pedig tudom, hogy kellene, már öt hónap elszaladt az évből, és az újévi fogadalmaim csodaszépek, de egy percig sem jutott eszembe betartani őket. És az idő csak telik, és sosem fogok rendesen megtanulni angolul, sosem fogok rászokni, hogy napi két liter vizet igyak, és ugyanolyan mozgásszegény életmódot élő, egészségtelenül táplálkozó, lestrapált állampolgár leszek, mint a honfitársaim nagy része. 

Úgyhogy fogtam az elmaradhatatlan papírt, felvázoltam a négy legfontosabb célomat, amit szeretnék megvalósítani az elkövetkező évben, és elkezdtem stratégiát kovácsolni a kivitelezésre.

Az elhatározások mindig azon buknak meg, hogy semmi időm nincs. Hónap elején kiszámítottam, hogy összesen hat olyan nap van, amikor nem ügyelek, nem vagyok ügyelet után (alvónap), nincs vasárnap (mert ilyenkor ugye nem dolgozunk), illetve nincs Bibliaóra (ilyenkor alighogy hazaérek, már mehetek is, és irtó későn esem haza). Pedig sokszor még átfedés is van (pl. az ügyelet utáni nap vasárnap). Úgyhogy azt találtam ki, hogy a teendőket 40 perces blokkokra bontottam, max. ennyit foglalkozom egy dologgal (takarítás, tanulás, torna, stb.) egyszerre, és mikor hazaérek, gyorsan kiszámolom, hogy hány blokk fér még bele a napba, és azokat igyekszem tartani. Ennek eredményeképp még ügyeletben is beiktattam egy tanulási blokkot, és a bibliaórás napon tanulni ÉS tornázni is sikerült, ami rémesen büszkévé tesz.

Most borzasztóan fel vagyok dobva, mert végre nem szúrom el az időt a gép előtt fetrengéssel, és még közelebb is kerülök a céljaimhoz minden egyes nappal.

Persze, ez még csak az eleje, úgyhogy várjuk ki a végét, de egyelőre nagyon élvezem. Az a legjobb, hogy annyi izgalmas dolog kerül így bele egy-egy napba, hogy teljesen megszépíti.

Álljon itt végül két idézet, ami eléggé elgondolkoztatott, és szintén felelőssé tehető abban, hogy az örök tervezőből kezdek megvalósítóvá válni: 

"Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen." (Einstein)

"Ahhoz, hogy valami megváltozzon, valamit meg kell változtatni." (Hegel)