Látogatási tilalom van nálunk az influenzajárvány miatt. Nem lehet újszülötteket megnézni, az anyukákat sem engedjük le a hallba, a kisbabák immunrendszere nem tolerálja túl jól a napi húsz látogatót.
Ülök a gyermekágyas osztályon, zárójelentést írok. Belép egy férfi, sziával köszön. A zsebemben kinyílik a bicska, jó napottal köszönök, elhiszem, hogy sem nagykorúnak, sem orvosnak nem látszom, de akkor is rajtam van a kórházi ruha, szerintem nem illik egészségügyi dolgozót letegezni. Mit szeretne? A feleségének hozott csomagot. Jó, bevisszük neki, adja ide, most nem kezdem el faggatni, hogy egyáltalán hogy jutott fel, a portán kell leadni a csomagokat. Elveszem a csomagot, áll tovább. Segíthetek még valamit? A feleségemet várom, mindjárt kijön.
Elnézést, de ezt sajnos nem lehet, egyébként is most indult el a nagyvizit, adjunktus úr nagyon bosszús szokott lenni, ha nem találja az asszonyokat a kórteremben.De a feleségem kórházi dolgozó... itt dolgozik ebben a kórházban, és csak gyorsan lefényképezném.Most erre mit mondjak? Fényképezze, aztán reménykedjünk, hogy nem ér el a kórtermükig a nagyvizit, míg visszaér... Visszaülök a gép elé, az arcom bosszús, nem szólok egy szót sem, írok tovább, nem fogok nekiállni veszekedni senkivel, remélem, senki nagyobb nem jár erre, mert akkor kapok a fejemre.
Elbúcsúznak, apuka végre viszontlátással köszön, kurtán visszaköszönök, fel sem nézek, haragszom kicsit, meg is könnyebbültem, hogy végre megy már, köszönöm szépen, mondja, és lerak elém egy kétezrest.
Felháborodott fintort vágok, hirtelen köpni-nyelni nem tudok, de már úgyis kilépett az ajtón.
Egyrészt nem értem, hogy valaki azért, mert kórházi dolgozó, miért képzeli azt, hogy neki többet szabad, mint másoknak... én sosem gondolnám, hogy mondjuk a traumatológián bármihez is több jogom lenne, mint egy átlag földi halandónak, sőt, tudom, hogy mennyire rossz, mikor megszegik a szabályokat, épp ezért igyekeznék betartani őket.
Másrészt... Valaki komolyan azt hiszi, hogy azzal, hogy letesz elém egy kétezrest, megvásárolta a jogot arra, hogy megszegje a szabályokat? Én nem engedtem meg, hogy megszegjék a szabályokat, nem jár nekem köszönöm, pláne nem pénz, egyszerűen nem kezdtem el rendőrt játszani, de nem hagytam jóvá, nem egyeztem bele, és nem tűrtem el jó szívvel.
Mégis, mit képzelnek az emberek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése