Megfelelni mindenkinek

... szakmailag

" Mit csinálsz? Varrjál már! Nem látod, hogy vérzik a beteg? Attól nem fog meggyógyulni, hogy törölgeted! Varrjál már! Hát ez nem lehet igaz... ha még egyszer odatörölsz, a kezedre csapok! "
" Mit csinálsz? Vakon öltögetsz? Ezt az egyet bírjátok már megjegyezni végre: mindig törlünk, vakon nem varrunk semmit! Hát nem látsz semmit a vérzéstől!"

" Ez mi? Te nem tudod, hogy az ilyet kofacsomózásnak hívják? Váltogatni kell a csomókat, érted? Na, majd  műtét után megmutatom."
" Te mit csavargatod itt a fonalat? Nem kell itt váltogatni semmit, szépen tegyed az egyiket a másik után, ne törődj semmivel!"

"Hányszor mondjam már, hogy ... védeni kell a gátat."
"... hogy a gátat nem kell védeni gátmetszésnél."

" Ki tanított így varrni? Na várj, megmutatom!"
" Ez meg micsoda, ez az öltés? Na, ezt felejtsd el!"

" Szépen pakold ki az eszközöket magad mellé. Nem hajt a tatár, így fogod átlátni."
" Te mit csinálsz? Pakolászol, miközben elvérzik a beteg?"

... mint nő

" Mókuska, nagyon gyűrött a köpenyed. Vasald ki szépen! Csinos legyél!"
" Ne gombold be állig a köpenyed, hogy nézel ki?"
" Szépen tűzd föl a hajad, kicsi!"
" Utálom a lapos sarkú, kerek orrú csizmákat. Egy nő hordjon magas sarkú, hegyes orrú csizmát!"
           /Hordjál te.../

... a betegeknek

" Doktornő, maga hány éves? Ilyen fiatal, oszt mán orvos? Diplomája is van?"
" Maga hány gyereket szült mán?"
" Ne nyúljon hozzám, nyilallik, mikor vizsgál!"
" Fáj a szemem, mikor szoptatok. Ez mitől van?"


... mint (keresztyén) ember

Ne legyél tutyimutyi, de ne nyisd ki a szád, ha igazságtalanok veled.
Mindenki pletykál, te ne pletykálj.
Legyen önbizalmad, de ne túl sok.
Ne legyél ingerült, ne legyél fáradt, akkor sem, ha egész nap ellentétes utasításokkal bombáznak.

Hát...


Na, de hogy ne legyek annyira negatív, jöjjön egy pozitív szösszenet a végére:

Én: Hogy fogják hívni a kisbabát?
Kismama: Annabella Kitti. Magát hogy híjják?
Én: Eszternek.
Kismama: Hát akkor legyen Annabella Eszter, mert én még ilyen rendes orvossal nem tanálkoztam.

A rezidens nem blogol

Mert éppen dolgozik.
Mert mikor épp nem dolgozik, akkor olyan fáradt, hogy elfelejtette az összes jó sztorit, amit megírt volna, és a fáradtságtól teljesen depressziós szemmel látja a világot.
És egyébként is, a legviccesebb történeteket sajnos nem lehet elmesélni amiatt a fránya orvosi titoktartás miatt.
Azért majd néha talán erre tévedek.

Ügyelet után

Megkérdezik, milyen a kismama vércsoportja, azt mondom : ó pozitív. (Merthogy a nulla, az úgy néz ki, mint egy nagy O betű).

A húgomnak rövidebb lett a haja, megkérdezem tőle: vágtak egy kicsit a lábadból?

Bemegyek egy boltba, megragadom a műanyag kukát, aztán rájövök, hogy az nem a bevásárlókosár. Aztán felveszem a bevásárlókosarat, és annyira megörülök neki, hogy magammal is viszem az utcára.

Aludnom kell.

Varróanyagok

Kaptam egy doboz varróanyagot. Az egyik műtősnő nyomta a kezembe az egyik műtét után: "Már ne is haragudj meg, de szerintem még van mit gyakorolnod a  csomózáson." Az ajtóból még visszaszólt: "Osszátok el!"

A szobába érve megszámoltam a csomagokat: tíz volt a dobozban. Hogy is osszam el ezt négyfelé? Három az enyém, három a velem együtt kezdett bajtársé, kettőt-kettőt kapnak az egy hónappal korábban kezdett lányok. Így jó lesz.

Az első három csomagot gyorsan odanyomtam a kolléga kezébe, a másiktól is megkérdeztem: kérsz varróanyagot? Naná! Tétovázott egy kicsit a kezem a doboz felett, aztán az odaszánt kettő helyett neki is hármat adtam. Szeretem ezt a lányt. Így aztán ott maradtam mindössze négy csomaggal. Hát akkor hogy is legyen ez? Én kevesebbet kapjak, mint a többiek? Nem. A negyedik nem kap. Úgysem tud róla, nem is szeretjük, és egyébként is állandóan arról beszél, hogy ő mindent milyen ügyesen csinál. Arról is meg van győződve, hogy fantasztikusan varr és csomóz. Nem is kell neki varróanyag.

Aznap ügyeletes voltam. Másnap reggel, mikor felébredtem, eszembe jutott ez az elosztósdi, és hogy vajon jól döntöttem-e. Hirtelen beúszott az emlékezetembe egy igefoszlány "Isten nem személyválogató". Gondolom, ezek szerint nekem sem kellene annak lennem. Dühösen löktem le magamról a takarót. Hiszen ez csak egy csomag varróanyag! Minek szól bele Isten mindenbe? Kit érdekelnek ilyen apróságok? De akkor már tudtam, hogy adni fogok belőle. Kettő marad nekem, kettő lesz az övé. És ahogy ezt eldöntöttem, hirtelen elöntött a megkönnyebbülés.

És eszembe jutott egy csomó minden. Ugyan, minek is akarnék magamnak megtartani négyet? Mintha arról lennék híres, hogy annyit gyakorlok! És ha véletlenül rám jönne, hogy mindenáron gyakorolni akarok, és elfogyna, ami az enyém, nem adnak nekünk az osztályon első kérésre varróanyagot? És már nem is értettem, hogy lehettem ilyen kicsinyes és zsugori. Könnyű szívvel nyúltam be a dobozba, és kikészítettem, ami az övé.

Aztán felmentem a szülőszobára, hogy szétnézzek kicsit. Az egyik szülésznő épp egy nagy halom varróanyagot szabdalt. "Nézd csak, ezek már lejártak. Jó lesz neked gyakorolni." És a kezembe nyomta az egész kupacot.

Családom

Pali:

"Sziszinek akkora metszőfoga van, hogy meg tudja vele metszeni a szedret meg a málnát is!"
"A kannibálok azok olyan emberek, akik megeszik az embereket. Haltan, vérzetten!"


Virág:

Részeg ember a boltban: Hozzám jössz feleségül?
Virág: Gondolkozzon! Gondolkozzon már, mielőtt beszél!


Anya (kereskedői tanfolyamon)

Anya: Ez egy olcsó bor.

Oktató: Na, most meg is sértett engem. Azt nem tudhatja, nekem mennyi pénz van a pénztárcámban. Ilyet nem mondunk, hogy olcsó bor, azt kell mondani, hogy kommersz.

Anya: Először is, a kommersz, az nem egy magyar szó. És egyébként is, ha valaki azt mondja, hogy kommersz, nekem az jut eszembe, hogy rossz. Nincs azzal semmi baj, hogy olcsó, minden csak felfogás kérdése. Ha mondjuk itt Debrecenben azt mondom magának, hogy paraszt, az elég nagy sértés, mifelénk meg dicséretnek számít.

Minden a helyén (átmenetileg)

Azaz bekerültek az indexembe az utolsó jegyek is, hivatalosan is orvos vagyok. Megkaptam az évkönyvet, lefényképeztek a tablóra, és egy csomó aláírás igazolja, hogy az egyetemen többé nem tartozom senkinek semmivel. Az avatás persze még hátravan, de a hivatalos dolgok már egyenesbe kerültek.

Nagyjából ki is aludtam már magam azóta, az államvizsga utáni nap főleg azzal telt, hogy aludtunk, néha felkeltünk enni, aztán visszafeküdtünk. Elolvastam azóta négy könyvet, és megnéztem vagy öt filmet.

A szó szoros értelmében is helyére került minden, ugyanis az utolsó héten már magasról tettünk a rendre és a tisztaságra, így államvizsga után mintha egy kollégiumi fiúszobába jöttünk volna haza. (Ja, a többesszám azért van, mert augusztusban nálam lakott egy barátnőm-évfolyamtársam). Úgyhogy szombaton nekiugrottam, az összes szekrény, fiók és polc tartalmát lerámoltam, újracsoportosítottam, kiválogattam (levittem öt zsák szemetet), mindent lemostam-letöröltem-kisúroltam, még a kukákat is, szóval most hihetetlenül nagy a sterilitás, és a könyvek katonás rendben sorakoznak a polcokon. És ez végtelenül boldoggá tesz. Néha az a sanda gyanúm, hogy a lelkem valójában egy pedáns vénkisasszonyé.

Közben Eszterke részesült a keresztségben, amihez két nagy tepsi szilvás pitével járultam hozzá, valamint azzal, hogy a szertartás alatt a karomban tartottam. Nagyon édes volt, egyáltalán nem sírt, a papra figyelt, az éneklésre, vagy engem nézegetett, minden érdekelte. Mikor a vizet a fejére öntötték, kicsit meglepődött, elkezdte ráncolni az orrát, a szeme körül pedig vészesen elkezdtek megjelenni a nagy piros karikák, de egy kicsit ráztam a popsiját, és úgy döntött, inkább mégsem sír.

Szóval minden megtörtént, aminek meg kellett, és az a legjobb, hogy lelkileg is helyrerázódtam. Gondolom, ehhez elég nagy mértékben hozzájárul az is, hogy az államvizsga fenyegető rémének súlya végre leszakadt a szívemről. De most maradéktalanul boldog vagyok, elégedett, és örömmel várom a jól megérdemelt pihenést, majd pedig az őszi munkakezdést.

(Ja, a címben azért az átmenetileg, mert magamat ismerve elég hamar kitalálok majd valamit, ami felbolydítja a rendet - hiába, nyughatatlan lélek vagyok.)

A jövő felelősségteljes orvosai...

... avagy holnap államvizsga.

Az alábbi gyöngyszem szerint nem minden évfolyamtársunk idegeskedik emiatt annyira, mint mi:

B: Te, figyelj már! Holnap ez a sz*r hány százaléktól van meg?
D: Nem tudom, szerintem 60.
B: Jól van, akkor alszok még!