2013. január 12., szombat

2013 - az akarat éve

Már kiskölyöknek is igen akaratos fajta voltam. Ez elég hasznos is tud egyébként lenni, például, ha hamar meg akarsz tanulni járni, meg akarod érteni az algebrát, vagy le kell érettségizned fizikából. De mostanában valahogy elvesztettem ezt a fajta akaratosságot.
 
Mióta dolgozom, kicsit szétcsúszott velem a világ. Tudom én, hogy mit kellene csinálni: rendszeresen takarítani, főzni, tornázni, Bibliát olvasni... de valahogy mindig arra várok, hogy  kedvet kapjak ezekhez a dolgokhoz. Csak az a baj, hogy az ember a legritkább esetben gondolja azt reggel 5:20-kor: "Milyen csodás reggel! Annyira vágyom arra, hogy Bibliát olvassak!" Ezért lenyomom a telefont, és nyugodt szívvel alszom tovább: "Úgysincs értelme, hogy egész nap hullafáradt legyek! Bizonyára Isten sem ezt szeretné!"
 
Úgyhogy általában hazajövök, már túl éhes vagyok ahhoz, hogy nekiálljak főzőcskézni, ezért útközben veszek valami rémesen drága és egészségtelen kaját, az egészet megeszem, közben a leveleimet olvasom, facebookozok, vagy valami bugyuta filmet nézek, aléltan heverek az ágyon, de nem alszom, egyre rosszabb kedvem lesz attól, hogy megint túl sokat ettem és költöttem, és hogy megint vége a napnak, és nem volt benne semmi igazán hasznos és értelmes. A rossz érzéstől csak kornyadozok, de le nem fekszem, mire lefekszem, már túl késő van, reggel nem bírok felkelni, és kezdődik elölről az egész.
 
Ma, az évben először volt időm kicsit leülni, hogy összerázzam magam, és az újévi fogadalmaim nagy része arról szól, hogy ezentúl igyekszem normális napirendet kialakítani, és nem önpusztítani, azzal a felkiáltással, hogy nincs kedvem értelmes dolgokat csinálni.
 
Teljes akaratosságommal nekifeszülök a 2013-nak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése