Minden a helyén (átmenetileg)

Azaz bekerültek az indexembe az utolsó jegyek is, hivatalosan is orvos vagyok. Megkaptam az évkönyvet, lefényképeztek a tablóra, és egy csomó aláírás igazolja, hogy az egyetemen többé nem tartozom senkinek semmivel. Az avatás persze még hátravan, de a hivatalos dolgok már egyenesbe kerültek.

Nagyjából ki is aludtam már magam azóta, az államvizsga utáni nap főleg azzal telt, hogy aludtunk, néha felkeltünk enni, aztán visszafeküdtünk. Elolvastam azóta négy könyvet, és megnéztem vagy öt filmet.

A szó szoros értelmében is helyére került minden, ugyanis az utolsó héten már magasról tettünk a rendre és a tisztaságra, így államvizsga után mintha egy kollégiumi fiúszobába jöttünk volna haza. (Ja, a többesszám azért van, mert augusztusban nálam lakott egy barátnőm-évfolyamtársam). Úgyhogy szombaton nekiugrottam, az összes szekrény, fiók és polc tartalmát lerámoltam, újracsoportosítottam, kiválogattam (levittem öt zsák szemetet), mindent lemostam-letöröltem-kisúroltam, még a kukákat is, szóval most hihetetlenül nagy a sterilitás, és a könyvek katonás rendben sorakoznak a polcokon. És ez végtelenül boldoggá tesz. Néha az a sanda gyanúm, hogy a lelkem valójában egy pedáns vénkisasszonyé.

Közben Eszterke részesült a keresztségben, amihez két nagy tepsi szilvás pitével járultam hozzá, valamint azzal, hogy a szertartás alatt a karomban tartottam. Nagyon édes volt, egyáltalán nem sírt, a papra figyelt, az éneklésre, vagy engem nézegetett, minden érdekelte. Mikor a vizet a fejére öntötték, kicsit meglepődött, elkezdte ráncolni az orrát, a szeme körül pedig vészesen elkezdtek megjelenni a nagy piros karikák, de egy kicsit ráztam a popsiját, és úgy döntött, inkább mégsem sír.

Szóval minden megtörtént, aminek meg kellett, és az a legjobb, hogy lelkileg is helyrerázódtam. Gondolom, ehhez elég nagy mértékben hozzájárul az is, hogy az államvizsga fenyegető rémének súlya végre leszakadt a szívemről. De most maradéktalanul boldog vagyok, elégedett, és örömmel várom a jól megérdemelt pihenést, majd pedig az őszi munkakezdést.

(Ja, a címben azért az átmenetileg, mert magamat ismerve elég hamar kitalálok majd valamit, ami felbolydítja a rendet - hiába, nyughatatlan lélek vagyok.)