Debrecen, újra

Íme, itt volnék megint, hátam mögött a gyerek szigorlattal, két hét nyári szünettel és két költözéssel (először a koliból, majd otthonról). El sem tudom mondani, mennyire nem akarózott eljönni otthonról, milyen rémes volt egy hétig a szobámban válogatni a jegyzeteket, könyveket, mindent bedobozolni, és üres polcokat hagyni magam után. (Azért nem hoztam el minden könyvet otthonról, mert Marcika hosszasan alkudozott velem a mesekönyvek ügyében, ugyanis azok annyira izgalmasak, hogy ő jobban szeretné otthon tudni őket.)

Szóval pocsék volt bepakolni, pocsék volt két hét után visszajönni ide, ahol nincs a családom, nincs kert, nincs semmi, csak a tanulás, panel, meleg... teljesen lehangolt voltam, és azt a gondolatot sem tudtam kiűzni a fejemből, hogy én voltaképp most elköltöztem otthonról. Ez persze nem igaz, mert már hat éve elköltöztem, és eddig is háromhetente-havonta jártam haza, csak épp annyi a változás, hogy több cucc van velem. De akkor is szomorú voltam, és nem akartam megvigasztalódni.

Aztán megérkeztünk Debrecenbe, és azt kell mondanom, hogy a fentiek ellenére az első saját lakásnak varázsa van, akkor is, ha csak egy bérelt lakásról van szó. Jó volt kinyitni a postaládámat, és négykézláb felszedni a harminc kizúdult szórólapot, jó volt előkeresni a lakáskulcsomat, amin azt hiszem, vagy hat kulcs lóg, és bejönni a lakásunkba, kinyitni a saját konyhaszekrényemet, amiben katonás sorrendben sorakoznak a dobozok és zacskók.

És jó, hogy itt vannak a könyveim is végre, igaz, egyelőre nagyrészt dobozokban, mert ahelyett, hogy kipakolnám őket, itt ülök, és írok.

Általában nehéz Pollyannaként viselkednem, mert vagy azokon a dolgokon bánkódom, amik már elmúltak, vagy azok után vágyódom, amik még nincsenek. De most erőt veszek magamon, és örülni fogok annak, ami körülvesz. Saját lakás! Hát nem remek?

Nem tartozik a témához, de muszáj közzétennem Pali újabb énekmódosításait. Szóval, hallottatok már Paffról, a bűnös sárkányról? Vagy a török szultánról, kinek pumpáját leírni fölösleges szöveg? (Annak a szónak ugyanis, hogy "pompáját", semmi értelme nincs, ő pedig csak értelmes dolgokat hajlandó énekelni).