2012. május 24., csütörtök

Vágyak - célok

Nem akarok én nagy valaki lenni.
Nem vágyom rá, hogy felfedezzek valamit, hogy kikísérletezzek egy új gyógymódot.
Nem izgatnak a díjak.
Nem vonz a luxus.
Nem gondolnám, hogy emberek százainak változtatja majd meg az életét a velem való találkozás.

De azért nem bánnám, hogyha valaki a végrendeletében egyszer hasonlóképp nyilatkozna velem kapcsolatban...

"Édes atyámfia, szerelmes feleségem, tégedet is az Úr Istennek gondviselése alá ajánlak; az a mindenható Isten, ki oltalmazásod volt, az én holtom után is mutassa meg rajtad úgy az ő áldását s oltalmazását, élhess az ő tetszése szerént üdvösséges, csendes, nyugodalmas életet minden háborgatóid ellen, ha kik találtatnának is, és szégyenitse meg azokat, téged pedig magasztaljon fel azoknak bosszúságokra. 

Nekem penig megbocsáss, ha mit együtt laktunkban vétettem volna is ; mert én is csak ember voltam; arról pedig bizonyságot teszek az Isten s az ő szent angyali előtt, mitől fogva az Úr Isten összvehozott bennünket, se szebbet, okosbat, gazdagabbat s akármi dicséretre méltó személyt nálodon kivül nem láttam, néztem, s hozzád igaz tökéletes szeretettel voltam.

Köszönöm édesem, az te én hozzám való igaz szeretetedet is, kit mind jó s gonosz állapotomban bőségesen te hozzám megmutattál, kiért az mennynek, földnek teremtő Istene mind lelkedben, testedben áldjon meg s jövendődben is az örök dicsőségben egymással egyesítve is dicsérhessük az mi jó Istenünket, az Úr Jézusért adja úgy."
                                                                         
                                                   /részlet I. Rákóczi György végrendeletéből/

Na, most mondja valaki, hogy nem vagyok nagyravágyó!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése